2011. augusztus 15., hétfő

1.fejezet


1.fejezet
Is it a dream?!

Sziasztok. Üdvözöllek titeket itt az új blogon, és itt is lenne az első fejezet. Remélem tetszeni fog, és tudok nektek még valami újat írni, valami egyedit. Ha van valami kérdésetek, óhaj, sóhaj, panasz van, akkor a robstendream@gmail.com email címre írhattok levelet. Addig is jó olvasást!

Puszi, Bella
(Kristen)

-Anya- ordította Dakota
-Mondjad!
-Hol a fekete pöttyös szoknyám?
-A bal alsó fiókban.
-Köszi!
-Nincsmit drágám!

Már vagy 3 hónapja készülünk a hegyekbe, de most az indulás előtti utolsó napon kapkodunk össze-vissza, hogy ne maradjon itthon semmi. Másnap reggel már úton voltunk, és kb. 3,5 órás út várt ránk. Én szokás szerint végigaludtam az egészet. De ki is vagyok én? Kristen Stewart, 19 éves, hatalmas álmokkal a fejében, aki arra vágyik, hogyha felnőtt lesz, híres természetkutató lesz. De ezek csak nagy álmok, senki nem tudja még, hogy mit hoz a jövő. Időközben meg is érkeztünk Minnesotaba, és egyből a hely tulajdonosa üdvözölt minket, aki apám egyik barátja volt. A hely gyönyörű volt, aranyos kis házakkal, egy fő épülettel, és egy nagy tóval a kert körül. Apám barátja mellett állt egy fiatal srác, aki el is indult az autó felé, hogy kivegye a csomagokat. Én pedig segítettem neki, nem voltam olyan nagy Úr, hogy ne bírjam el a csomagjaimat.

-Szia, Tom vagyok.- mutatkozott be a srác
-Kristen-mosolyogtam rá. Jó fej srácnak tűnt, de az is feltűnt, hogy milyen szemekkel méregeti nagyobbik hugomat. Jó lesz, ha figyelek rá. – gondoltam.
Elvezettek minket a házunkhoz, és a többiek el is mentek. Dakotával mi elkezdtünk kipakolni, és legalább közös szobát kaptunk.

-Láttad, hogy nézett téged a csomagos fiú?
-Nem,. De hogy nézett? Hogy áll a hajam? Mási ruhát kellett volna felvennem.
-Nyugi már hugi. Tökéletesen nézel ki. Csak nem tetszik?
-Hát, nem rossz éppen.
-Az jó, de én a helyedbe vigyáznék vele. Ki tudja hány száz lánnyal csinálja ezt, aki idejön?
-Az lehet, de tudok magamra vigyázni, ha valami olyat akarna.
-Jó, tudom, csak szóltam.
-Tudom, és szeretem, ha ennyire figyelsz rám!- majd átölelt.
-Persze, mert szeretlek-mosolyogtam rá.
-Gyere, nézzünk körül-mondtam
-Te csak menj, én pihenek most egy kicsit.
-Rendben!

Elindultam a főépület felé, és a teraszon sétálgattam már, amikor az egyik teremből hangokat hallottam. Odasétáltam, és az ajtó éppen résnyire volt nyitva. Ott pedig belestem.
Épp akkor terítettek, és a tulaj osztogatta az utasításait a pincéreknek. Közben 3 srác sétált be a terembe. Az egyik Tom volt, a másik pedig egy fekete szemüveges, szálkás testű srác, akin megakadt a szemem. A harmadikat nem volt időm megfigyelni, ugyanis  mintha csak vonzotta volna a szemem a fekete szemüveges.. Eléggé jól nézett ki. És abban a fekete ujjatlan pólóban, amiben még az izmai is látszottak. Te jó ég. Még magam is belepirultam a gondolataimba. Nem vendég volt, de nem tartozott a pincérek közé sem. Ha jól hallottam, táncot tanít. Nála akármikor megtanulnék táncolni. Bár a botlábaimmal az lehetetlen. Ők elindultak, én pedig gyorsan tovább mentem, nehogy valaki észrevegyen. Vissza siettem a házhoz, és berohantam a szobába Dakotához.

-Nem hiszed el kiket láttam….
-Csak nem..?
-De. A srácot, meg még egyet, aki…. Úristen…. Nem tudom elmondani, hogy nézett ki, mert ésszerű szavakkal lehetetlen elmondani. Egyszerűen egy isten. Tudom, mit mondtam neked pár perccel ezelőtt az itt dolgozó pasiról, azt most vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. De azért óvatosnak légy óvatos.
-Menjünk ki kérlek. Muszáj találkoznom vele.
-Gyere, de igyekezzünk kifelé, mielőtt anyáéknak feltűnne, hogy eltűntünk.

Nem gondoltam volna magamról, hogy egyszer valami férfi után fogok a hugommal rohangálni, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet az a srác. Lehet, még táncórákat is hajlandó lennék venni, amilyen botlábú vagyok, legalább tovább tartana a tanítás. De jézusom, akkor meg már milyen bénának nézne… Na mindegy, majd meglátjuk.
Már fogalmam sem volt, merre sétáltunk Dakotával, egyszercsak egy olyan részre lyukadtunk ki, ahová ki volt írva, hogy

CSAK DOLGOZÓKNAK!

Megfogtam Dakota karját, hogy megállítsam, és elmondjam neki, hogy ez nem túl jó ötlet, hogy oda bemenjünk, de nem érdekelte. Ugyanúgy ment tovább. Amikor lejjebb értünk, ott volt egy csomó kisház. Gondolom a dolgozók házai.

-Figyelj, szerintem menjünk innen. –mondtam.
-Ne légy már ennyire beparázva! Ha már idáig eljutottunk, nem megyünk vissza ilyen hamar!
-Igenis főnök!
-Ti meg mit kerestek itt?-hallottuk meg a hátunk mögül egy hangot.
Mindketten összerezzentünk, és hátra fordultunk. A titokzatos srác állt ott, akire ahogy ránéztem, azt hittem, úgy kell összekaparni, így hirtelen a földet kezdtem el pásztázni.
-Hát őő, mi csak körülnézünk.-szólalt meg Dakota.
-Nem láttátok a táblát? Ez tabu terület nektek. És repülünk, ha valaki meglátja, hogy itt vagytok.
-Óvatosak voltunk.-szólaltam meg. –Csak körülnézünk. Ma jöttünk, de öhm… már megyünk is.
-Az jó is lesz. –mondta a srác eléggé flegmán.
Na ennyit erről, hogy hogy vágódjak be a srácnál.
-Ugyan, erre semmi szükség. Én vállalom a felelősséget. Gyertek. –szólalt meg az időközben megérkező Tom.
-Tom!-szólt rá a srác.
-Ugyan már Rob, újak, és senki nem fogja észrevenni őket. Majd én körbevezetem őket. –majd Tom rögtön közénk is, és deréknál fogva magához húzott minket.
-Te tudod. Nem az én munkám-kacsintott Ő Tomra, és el is ment.
-Gyerünk hölgyek. Induljon a körtúra. –mondta Tom, és húzni kezdett minket maga után.
-Ki ez a szép hölgy?-nézett Dakotára
-Dakota vagyok-mutatkozott be
-Hmmm… Dakota, milyen gyönyörű név. –mondta Tom, mire Dakota elpirult.
-Na de mondcsak drága Tom-kezdtem-mi itt a leglátványosabb látnivaló?
-Hát őőő, hadd gondolkozzam…-majd hogy a mutatványa még hitelesebb legyen, még a fejét is elkezdte vakarni.
-Van itt egy nagy bulis terem, ahová a dolgozók mindig táncolni járnak. De a leglátványosabb produkció Rob és a párja, Reese előadása. Megkell néznetek. Minden este nyolckor jönnek. Ők az egész nyaralónak a főattrakciója. Tőlük vesznek az emberek táncórákat. Mit gondoltok?
-Itt leszünk-vágta rá egyből Dakota, majd rámnézett, és a szeme szinte könyörgött.
-Felőlem… majd anyuékat lerázzuk valahogy-kacsintottam, mire Tom arcán is hatalmas mosoly terült szét.

5 megjegyzés:

  1. IMÁDOM! Az egyik kedvenc filmem a Dirty Dancing! Szerintem tök eredeti ötlet, ilyet még nem olvastam. A szereposztás is kiváló! XD Már alig várom a kövi részt.
    Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Dirty Dancing?! Jó ötlet. Szeretem azt a filmet.
    Egy kicsit eltérő az eleje.
    Jó történet lesz ez, már látom. Rob nem első látásra szeret bele Krisbe - ez jó.
    Várom a folytatást.
    Ágika

    VálaszTörlés
  3. dirty dancing. jee :) pont tegnap adtak egyik adón és azon gondolkodtam rob milyen jó lenne johnnyként... erre. :)) nagyon várom a folytatást. puszi: rebi

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Hát ilyet még nem olvastam! Nagyon tetszik ez a történet! Eddig... :P
    Csak Rob olyan bunkó! Remélem ez hamarosan meg fog változni!
    Siess a kövivel!
    xoxo
    N.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szuper lett a feji a történetet pedig egyszerűen imádom!! Alig tudtam elhinni hogy ez a Dirty Dancig alapjára épül nekem tetszik!!
    Várom a kövit!!!
    Puszi: FashionLady

    VálaszTörlés